A „vérszívó” birodalom.

Magyarország lakosainak 2/3 részét nem érdekli a politika, a társadalmi-gazdasági helyzet, illetve nem is igazán tudnak önálló véleményt formálni a körülöttünk zajló eseményekről. Szeretném, ha ez megváltozna, és lehetőleg minél több ember gondolkozna el egyre komolyabban országunk, Európa és az egész Föld jövőbeli kilátásairól.

Bogár László közgazdászprofesszorral Lippai Roland készített néhány napja riportot, amely kapcsán eszembe jutott Duncan Shelley az „Elme gyilkosai” című regénye. A történetben az rajzolódik ki, hogyan működik láthatatlanul a legfelsőbb kaszt.

A professzor szerint van egy „birodalom” a nemzetek felett, amely alávetettként kezeli a Föld lakosait. Ők azok a csoportok, akik olyan mennyiségű vagyont halmoztak fel, hogy az egész bolygót megvehetnék. Ez a hatalom érdekeit maximálisan érvényesíti, miközben kiválóan álcázza hatalomgyakorlásának rendszerét.

Miért nem vállalják nyilvánosan hatalmukat?

A válasz egyszerű: ha tudjuk, ki az, aki ellenünk cselekszik, akkor tudunk védekezni. Akkor nem keresünk más „bűnbakokat”, hogy azokon toroljuk meg jelenlegi, egyetlen életünkben, a lehetőségektől való megfosztásunkat, és az erőszakot.

Egy láthatatlan ellenséggel nem tudunk harcolni, szembeszegülni, vagy ellenállást tanúsítani. Ami nem látható, ami rejtett, az nagyon sok ember számára nem is létezik. Csak, mint összeesküvés-elmélet jöhet szóba. Csak az létezik, ami kézzel is fogható, ami valamilyen ismert személy cselekedeteihez köthető.

A globális hatalom irányítása alatt álló, nyilvánosság elé kilépő emberek már kézzel foghatóak, szidhatók, megdobálhatók. Azt gondolhatjuk, hogy minden nyomorúságunkért egyedül ők a felelősek, pedig nagyrészt őket is mozgatja valaki. Nem azt mondom, hogy csak bábok, de majdnem…

A média, minden pénzt megkap, hogy hamis információkkal árassza el az embereket, hogy bizonyos eseményekről félelemkeltéssel elterelje a figyelmet. Létfontosságú kérdéseket citál elő, és felröppent olyan híreket, melyek alapvető létbiztonságunkat fenyegethetik, amely félelmeket generál. (Madárinfluenza, kerge marha kór, sertéspestis, kullancsok terjesztette agyhártyagyulladás, megmérgezett folyók, és élelmiszerek, felelőtlen orvosok, megemelt a gyógyszerárak, veszélyes közelségbe került egy aszteroida, katasztrófák sorozata söpör végig a bolygónkon, egy ismert személy ellopta a köz vagyonát, a bankok nem adnak hitelt a szegényeknek, stb. stb.)

A. Maslow (ismert pszichoanalitikus) szerint az emberi szükségleteknek létezik egy hiearchiája (Maslow-féle szükségletpiramis), mely az alapvető biológiai szükségletektől a bonyolultabb pszichológiai motívumokig terjed. Ezek csak akkor vállnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégülést nyertek. A „piramis” talapzatán találhatók az alapvető fiziológiai szükségletek, mint a tápláló, egészséges élelem, az iható víz, a belélegezhető, életre alkalmas levegő. Közvetlenül fölötte, található a „biztonság szükséglete”, amely nem mást jelent, mint úgy tud létezni a világban, hogy nem leselkednek ránk lépten-nyomon veszélyek. (További szükségletek: szeretet; megbecsülés; megismerés-tudás; esztétikai szükségletek; önmegvalósítás)

„Az egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a felette lévő szint szükségletei a cselekvés jelentős meghatározóivá válnak. Amikor nehéz élelemhez jutni, és biztonságot teremteni, ezen szükségletek kielégítése határozza meg a személy cselekedeteit, és a magasabb szintű motívumoknak kevés a jelentősége. Az egyén csak akkor lesz képes esztétikai és intellektuális érdeklődésére időt és energiát szentelni, amikor alapvető szükségletei könnyen kielégíthetők. A legmagasabb szintű motívum az önmegvalósítás, mely csak azt követően elégíthető ki, hogy minden más szükséglet kielégülést nyert.”

Bogár László megemlíti, hogy az „álcázás” természetes. Megtalálhatjuk a növény- és állatvilágban, és nincs ez másként a vírusok, gombák mikroszintjén se, ahol a támadó álcázza magát, hogy elaltassa immunrendszerünket.

De miért kellene nekünk ez az emberi élet szintjén is természetesnek venni? A hatalom mindent megtesz, hogy tevékenységét, céljait a homályban tartsa, és ezt vegyük természetesnek?

Ha őszintén aggódnának az emberiség jövőjéért, ha tiszta szívvel gyakorolnák hatalmukat, ha éreztetnék az emberekkel, hogy jót akarnak, ha megadnák az alapvető szükségleteket minden embernek, a Föld élőlényeinek, akkor nem kellene lázadástól, ellenük történő akaratképzéstől tartaniuk.

Vagy mégis?

Bogár szerint a „birodalom” központja nem meghatározható, és nyers lényege a médiabirodalom és a pénzintézetek. (Láthatjuk, milyen igényeket ébresztenek, majd ezt a bankok hogyan teszik elérhetővé, és azt is, hogy mekkora pszichológiai hatása van a médiának.)

Mint minden birodalom, ez a legfelsőbb hatalom is a periféria felől, a központba szivattyúzza az erőforrásokat, hogy az elitet eltartsa. Ehhez nagy szükség van multi- illetve transznacionális vállalatokra, ahol az emberek anyagi erőforrásai elszívásra kerülnek. Hogy ezt összehangoltan tehessék, beléptetik a világbankokat. Ők határozzák meg, hogy hol és mikor legyen privatizáció és hol lépjen a rendszerbe a liberalizáció elve (ösztönözzük a vállalkozásokat, később úgyis tönkremennek), és ezeket az utasításokat adott országban követni kell.  Hogy a parancsok teljesíthetők legyenek, kell egy csomó ember, akit jól megfizet a láthatatlanul irányító elit. Ők lesznek a látható elit, aki kinevezi a társadalom vezetőit. Politikusok, kisbanki- és, gazdasági vezetők, rendfenntartó vezetők, média guruk stb.

A birodalomnak van alkotmánya, jogrendje, fegyelmező hatalma. A média pedig manipulálja az emberek gondolkodását, vágyakat, félelmeket ébresztenek, elültetik az önértékelés irreális csíráit.

Az egész rendszerből hiányzik a legfontosabb. Az ember. Hiányoznak a valódi emberi értékek, melyek évezredeken át, vezették őseinket a jövő felé, hogy mi eljuthassunk a máig. A szeretet, a törődés, az élet védelme, és az élhetőség. Mintha erről ez a „birodalom” megfeledkezett volna. A legalapvetőbbről, arról, hogy mindannyian Isten teremtményei vagyunk és, hogy az egyetlen vagyon, amit magunkkal vihetünk testünk halálakor, az, a szívünk mélyén rejlik.

Az elszegényedés és kifosztás olyan katasztrófák sorozatát indíthatja el, amely szétrobbanthatja az elitbirodalom szerkezetét. A kifosztók bizonyos mértékig kíváncsiak a periférián élők helyzetére. – mondta Bogár. – De csak annyiban, amennyiben választ kaphatnak a lázadások ellenszerére.

Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy csupán az érdekli őket, hogy önmagukat hogyan, miként, milyen anyagi áldozatok árán (a lehető legminimálisabb legyen) menthetik meg. Fenn kell tartani az energiaelszívó rendszert.  A közvetlen környezetet megfizetni, esetenként megzsarolni, még elviselhető lehet a számukra, de ahogyan távolodunk a központtól a periféria felé, úgy csökken az elit érdeklődése. A pazarlás, a sokak számára elképzelhetetlen felhalmozás az ő világuk, de a mi életünk, nyomorúságunk ára.

Magyarország elitje, ha visszanézzük a történelmünket, mindig is a legkollaboránsabb volt Európában. (kollaboráns = a megszálló ellenséggel együttműködő; hazaáruló). A magyar nép, pedig mint ahogy a nevében a sorsa a („békés nép”) tűrte. Kivételek persze akadnak, de bárhogyan is volt, minden esetben legvégül az elit került ki győztesen, mert mindig megtalálta azokat a csoportokat, akik lefizethetők voltak.

Ma sincs ez másként. Így válhatott valósággá, hogy az ide települt külföldi cégek milliárdos állami támogatásokat kaphatnak, hogy utána lerombolják a gyárakat holmi veszteséges gazdálkodás, csökkenő kereslet, az EU által jól megfizetett CO2 kvótacsökkentés címén. Mindeközben a liberális párt, kényszervállalkozásokat segített életre, hogy egy-két évi kínlódás után a vállalkozók tönkremenjenek.

Már Mária Terézia is kijelentette: „Etetni kell a birkákat ahhoz, ha nyírni is akarjuk, jó urak.”

Már fent is láthattuk, hogy ahhoz, hogy a nép újratermelje – jó minőségben – önmagát, nem elegendő a szükségletek minimumát biztosítani. Attól, hogy a test, ne omoljon össze az alultápláltságtól, jóval többre van szüksége. Kérdés, hogy az elit és a birodalom hajlandó-e figyelembe venni, hogy adott társadalomnak, milyen szintű az erőforrásigénye az újratermelődéshez? Vajon a birodalom, mit döntött Magyarország felől? Netán azt tervezi, hogy eltörli a térképről, mint ahogyan azt egy szlovák térképen azt már láthattuk néhányszor? Vagy úgy határoz a globális elit, hogy hajlandó némi anyagi erőforrást nem elszívni? Hajlandóak a kompromisszumra?

A magyar elit, kiszolgálja a „birodalmat”, és ami a legszomorúbb egyenesen lesi a kívánságait. Nem törődik azzal a már oly sokat emlegetett ténnyel, hogy az ország a hanyatlás lejtőjén halad.

-         fogy a népesség, kevés gyermek születik, a halálozás egyre korábbra helyeződik

-         egyre romlik a népesség egészségi állapota

-         egyre romlik a megmaradt népesség pszichikai állapota, vagyis a társadalom az anómia állapot szélén inog (az anómiás állapot akkor alakul ki, amikor a társadalom normái meggyengülnek, és nem képesek már útmutatást adni az egyénnek, amely individuum már rég nincs összhangban saját képességei, funkciói, és a számára kijelölt tevékenység között)

-         hanyatlás figyelhető meg a gazdaságban

-         a kultúrában

-         a szellemi zónákban

-         a megrendült erkölcsök hatására emelkedik a bűnözés, a drogfogyasztás, és az alkoholizmus

-         csökken az életszínvonal, a középrétegek perifériára sodródnak, és alapvető létszükségleteik megszerzésére kell, hogy koncentráljanak.

Fentiek alapján nagyon úgy fest a dolog – hiszen folyamatosan hallhatjuk az újabb áremelkedési terveket -, hogy a globális elitet (de hazánk elitjét sem) nem érdekli, hogy a magyarság lassan kihal.

Vajon elképzelhető-e az a valóságban, hogy a globális elit tehetetlen a hazai cinikus, erkölcstelen és egyben gátlástalan elit megfékezése terén? Nagyon úgy tűnik, hogy történt egy negatív kiválasztódás a vezető politikusok szférájában, amely csoportok döntően fontos helyeket foglaltak el, de sem erkölcsben, sem tudásban nem tekinthetők jónak. Már akkor elgondolkodtató volt, hogy valami nagyon nincs rendben, amikor a jelenlegi vezetés hatalomra került. A vezető elit ugyanis nem szokott politikai porondra lépni. A jelenlegi helyzet arra enged következtetni, hogy nem volt más vezető, aki vállalta volna az ország teljes leamortizálását, vagy csak arról van szó, hogy valamiféle pszichikus anomáliától szenvednek vezetőink.

Az ország általános hangulata nyomasztó. Családi tragédiákat élünk meg nap, mint nap. És a rendszer, továbbra is hazugságot, hazugságra halmoz. Azokat, akik rá akarnak mutatni az igazságra, minden eszközzel igyekszenek a sárba tiporni, mert a „birodalom” létezéséről nem szabad beszélni.

Hazai politikusaink komprádorok. (Komprádor = a gyarmatosító tőkésekkel összejátszó, őket kiszolgáló hazai tőkések.)

Bogár szerint, oly mértékben éljük föl a jövő alapjait, hogy csak néhány évtized választ el minket a totális összeomlástól.

Ha jól belegondolunk, egy embernek felmérhetetlen energiája van. Képes túlélni betegségeket, járványokat, katasztrófákat, képes a nulláról újra kezdeni. Ezek az energiák nem mérhetők pusztán a fizikai erő mértékével. Itt már a pszichikai energiákat is figyelembe kell venni, vagyis azokat az életerőket, melyeket az ember magában hordoz, a lelki erőt, akaratot.

Ezeknek a mérhetetlen energiáknak a nagy részét, a globális birodalom a globális elit vezetésével, a kisebb hatalmak asszisztálásával, egyszerűen elszívják tőlünk. Naponta hallhatjuk, a híreket, melyek arról szólnak, hogy családok adósodnak el, mert alapvető szükségleteiket nem tudják fedezni, ezért kölcsönt kell felvenniük. A probléma már nem oldható meg azzal az odavetett cinikus megjegyzéssel, hogy dolgozni kell, vagy növelni kell a teljesítményt. A magyar már sokszor bizonyította, hogy képes szinte a semmiből építeni, akár egy porig rombolt országot is. De mára kifosztottak lettünk.

Elvették minden ingóságunkat, elvették ruháinkat, elvették lehetőségeinket, képességeinket, hogy bizonyítsuk, többre is képesek vagyunk. A minimálbér összegéből az alapvető minimális élelmiszereket sem lehet biztosítani, a meg növekedett árak mellett pedig egyáltalán nem, nemhogy még művelődni, tanulni, eszmeit alkotni, vagy e tudás tőkét gazdasági tőkébe invesztálni képesek lennénk. Aki erre, erőn felül mégis képes, attól a kifosztó rendszer gyorsan elszívja erőforrásait. Meg vannak az eszközei. Nem kell többre gondolni, csak a sok hatósági engedélyre, meg illetékre, a szomszédság felbújására, akik azután sorra teszik meg (engedelmeskedve a felsőbb hatalmak akaratának) a maguk kis feljelentéseit. (Ennyit a magyar ősvallás jószomszédi intelmeiről.)

Amennyiben a globális elit, nem alakítja át a hatalmi viszonyokat, a társadalom,  totális anarchiába süllyed. Már most jól megfigyelhetőek a különböző társadalmi csoportok ellen, más csoportok szervezkedései, ami hamarosan eléri a nappali utcákat is.

A világ egyik része éhezik, miközben a másik részében kidobálják az élelmiszert. Energiahiány van, miközben a Nap rendületlenül ontja magából a hőenergiát. Gazdasági válságról beszélnek, miközben a raktárak roskadoznak a felhalmozott, eladatlan termékektől. Ezek az abszurditásig menő ésszerűtlenségek, csak a jéghegy csúcsa lehet, hiszen mindent nem láthatunk.

A globális elit vakon, embertelenül, dúskálva az anyagi javakban, brutálisan uzsorázza ki az élet alapfeltételeit (föld, levegő, víz, tűz), amelynek következményei beláthatatlanok. Szikrája sem látszik annak a felelősségnek, melyet minden embernek éreznie kellene szülőbolygója iránt. Lehet, hogy ők nem is ennek a bolygónak a szülöttei?

Számunkra igazából mindegy. A lényeg, hogy … ideje lenne, ha gyermekeink jövője miatt, végre odafigyelnénk, és nem csak, hogy fölemelnénk szavunkat, hanem cselekednénk is azért, hogy végre a Föld nevű bolygón „Emberségesen, becsületesen és jól éljen minden ember!” valósággá válhasson.

Oldal: A bank és a monetáris rendszer
A mindentlátó szem és az Új Világrend - © 2008 - 2024 - illuminati.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat